Ami pedig fura volt, az az volt, hogy egy pár másodpercig fogalmam sem volt, hogy hol vagyok. Pedig én pakoltam be a szivacsot, én görgettem végig a hálózsákot rajta - egy másik világban, de ez a világ még nem töltődött be addig a pár érdekes másodpercig. Hovatovább, ahogy körülnéztem, arra is rádöbbentem, hogy nemcsak, hogy arról nincs fogalmam, hogy hol vagyok, hanem arról sem, hogy ki is vagyok voltaképp. Döbbenetes volt... és nem volt benne semmi ijesztő - egyszerűen csak nem tudtam, hogy hányadika van, milyen nap, egyáltalán mit terveztem erre a napra, nem tudtam semmit. Elfeledtem mindent, amit gondoltam magamról, a világról. Kisgyerek voltam egy pár másodpercre...
Mint amikor egy számítógép bútol, és egyszer még azelőtt bekapcsolom a monitort, hogy összerántja magát a vindóz - megszoktam, hogy monitor bekapcsolása után ott az asztal, ikonokkal, háttérrel, mindennel, de egyszer valahogy túl hirtelen jön be a kép és látom, ahogy összerakja magát a kezelői felület. Ahogy körbenéztem, először az töltődött be, hogy hmmm, ma nem kell melózni menni, aztán hogy október 23-a van, ja igen, és hirtelen betöltött, hogy mit is hiszek magamról, kinek is gondolom magam. Hogy hogy hívnak, hol lakom, meg hogy hol is vagyok voltaképp és hogy kerültem ide.
Egy pár másodpercig megpillantottam valamit a valóságból, úgy nyersen - úgy, hogy nem hittem magamról, se a világról semmit.
Éber voltam erre a pár másodpercre, aztán visszaaludtam, bele az ébrenlétbe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése