Pénteken előadtunk a jövő mérnöktársadalmának. Jól sikerült a dolog, kérdeztek és senki sem aludt be az előadás végére, pedig masszívan megizzadtunk a harminc fokban, amit a korán jött nyár főzött be az előadóba. Odajött egy srác a végén, miközben pakoltunk: szemüveg, kockás ing, pelyhedző bajusz. Harmadév vége, úgy tippre. Beszélgetni kezdtünk. Kérdezgetett mindenféléről, aztán kibökte, hogy érdeklődik a hekkerség, mint szakma iránt, tudnék-e mondani valamit neki. Tudtam.
Pakolás után a HR-es lány, akivel prezentáltunk, megkérdezte, miközben battyogtunk vissza a kocsiba, hónunk alatt a molinókkal: "Na, milyen a srác?" Vállat vontam és annyit mondtam: "Megvan benne a tűz, megvan benne a potenciál. A lexikát felszívja könnyen, azzal nem lesz baja. A világlátása is megvan hozzá. Ami hiányzik belőle, az az, hogy higgyen magában. Amíg ezt nem lépi meg, addig nem tudunk mit kezdeni vele."
Itt döbbentem rá, hogy magamról beszélek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése