A múltkor vezettem egy Pest-Szeged oda-visszát egy hatos Volkswagen Golfban. Kétezres TDI, megy, mint a barom, a sebességhatárokat jelentősen átlépve sem fogyaszt hat liternél több gázolajat (állítólag) és mérgesen mordul fel, valahányszor rálépsz kettesben húsznál a gázpedálra, hogy kigyorsíts a zöldnél. Mindezt teszi halkan. Finoman. Csendben. Arra tervezték meg a wolfsburgi mérnökök, hogy minél több német állampolgárt vigyen el minél nagyobb csendben és kényelemben az Autobahnon, miközben annyi üzemanyagot fogyaszt csak, hogy a derék német honpolgár elégedetten gyönyörködhessen a pillanatnyi fogyasztást mutató LCD-ben Frankfurt és Drezda között százhetvenkettőnél.
Csendes, finom műszer. Nem zörög a kárpit, átsuhan a Lehel-Dózsa kereszteződésben felpúposodott, kátyús villamossínen és akkor se nyikkan meg a kocsi, amikor kerülgetjük a kátyúkat a Fiumei úton. Van egy szép nagy VW embléma a kormány közepén, felnőttes a műszerfal, das ist ein Auto, bitte, keine Spass, keine Rückmeldung és olyan ezt a kocsit vezetni, mint egy kiadós futás után betápolni bázisporos zabpehelyből: tápláló, de az egyedüli örömforrás az benne, ahogy elképzelem, hogy a testem hogyan építi vissza az izmokon lévő mikrosérüléseket.
Ellenbenugye a Mini.
Nem szigetel az el semmitől, minden egyes úthibáról egyesével tájékoztat. Hopp, egy kicsit egyenetlen az aszfalt itt a jobb oldalon... nyomvályú van, meg is mutatom, merre tart, figyelj csak! Igen, itt meg egy kicsit hanyagabbul aszfaltoztak a fiatalok, ez a hatalmas döffenés, ami után percekig nyikorog lendületből a kárpit, ez csak azt mondja, hogy EKKORA volt a kátyú, amibe belementünk. Semmi gond, that's quite normal, you know. Business as usual.
Ha a Golf egy jóindulatú, őszülő orrú németjuhász, amire csak azért kell rárakni a pórázt, mert a póráz nélküli kutyasétáltatás az verboten, akkor a Mini egy különösen izgága pitbullkölyök, ami már akkor rángatja a pórázt, amikor a macska még csak épp átlépte az országhatárt Rábafüzesnél.
És talán ez az, ami miatt amikor kiszálltunk Szegeden, egyből készíteni kellett az intravénás kávét, hogy rá ne ájuljak az asztalra. A szenvedély az, ami hiányzik a Golfból, de csöpög a Mini minden pórusából...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése