Az edzés jobb, mint a szex

Kaptam egyszer egy mondatot a szenszejtől, amikor ezdeni kezdtünk. Akkor, amikor hallottam, nem értettem és egy kicsit ki is akadtam rajta. Így szól:

"Ha ráérzel az edzés ízére, rá fogsz jönni, hogy egy kiadós edzés jobb, mint a szex."

Most kezdem megérteni... amikor edzés végén ott vagyok, már nem épp hányingerrel küszködve takarítjuk a dojo-ban a tatamit, akkor nem érdekel semmi. Leszarom, hogy mi fáj, hogy mi volt aznap a melóhelyen, az edzés elején még oly fontos projekthatáridő is valami röhejes, képzeletbeli világhoz tartozik és ami valóságos, az az a békés, csendes benyugodás, amivel monoton mosom vizes szivaccsal a tatami darabjait. Amikor nem akarok sehol máshol lenni. Amikor nem akarok sehol lenni, csak egyszerűen fogom a szivacsot és örömmel tölt el a puszta létezés.

Nem oldódik meg semmi, de nem is érdekel. És pont azért, mert nem érdekel, mind eltűnik, ugyanis én magam vagyok az, aki erővel problémákat akar fenntartani a világban, emiatt meg problémától problémáig tart az életem. Azt gondoltam, hogy ez olyan, mint amikor beteg vagyok és fájdalomcsillapítókat szedek, a betegség a problémáim, de valójában pont fordított a dolog: amikor problémákat hozok létre, akkor eszem magam folyamatosan degeszre és vagyok rosszul tőle. A problémáim, ha én nem foglalkozom velük, akkor nem léteznek.

Ahogy ez a blog sem létezik, amikor épp nem olvasod.